Az esszé a szivárvány - és mellette az égábrázolások - művészettörténetét tekinti át a középkortól a 19. század festészetéig a "futóbolond"szerző, aki ennek nyomán a neoplatonizmus hatását is felfedezni véli e képtípusnál. Naplójából kiderül, hogy valóban földönfutó, albérletből albérletbe költözik, miután elvesztette a lakását. A napló feljegyzéseket tartalmaz aktuális lakhelye, egy lakótelep életéről, lakói ellesett, kihallgatott mondatfoszlányaiból. Piaci évődések, átkok, pillanatképek újszülöttnek örvendő szülőkről és gyermeküket vesztett öregek magányáról... e pillanatképek úgy feszítenek hidat az esszé képei köré az itt és mostból, akár egy szivárvány vízcsepp-prizmái, fanyar ellenpontjául az "örök kérdéseknek".

Az eddig fordítóként ismert Béresi Csilla verseskötete 2015-ben jelent meg A tükör peremén címmel. Képzőművészeti írásai többek között az Új Művészetben láttak napvilágot.

FacebookTwitterGoogle Bookmarks