Hosszú pályája során az MTI kairói, washingtoni, bonni és brüsszeli tudósítója, a magyar televízió A HÉT című műsorának a maga idejében forradalminak számító újításokat bevezető főszerkesztője volt Polgár Dénes, aki ma, 96 éves korában sem pihen.


Egy Polgár a nagyvilágban címmel most megjelent kötetében a szerző már az első bekezdésben megemlíti, hogy azon a napon született 1912-ben, amikor a Titanic óceánjáró elsüllyedt. Aki ma beszél Polgár Dénessel, kissé úgy érezheti magát, mint a Titanic búvára: nemcsak a világpolitika régmúlt eseményeit, hanem egy tovatűnt, ma sokak számára elképzelhetetlennek tűnő politikai és sajtóvilág relikviáit őrizte meg az újságíró ma is friss emlékezete.

Otthonában – oldalán feleségével, Gabival, aki mindenütt társa volt – Polgár Dénes így eleveníti fel a kezdet éveit. „Mindig újságíró akartam lenni, de jogi tanulmányaim után csak a háború után nyílt lehetőségem álmom megvalósítására. Először a győri szociáldemokrata pártszervezetnek csináltam sikeres napilapot.” Innen a budapesti Világossághoz került, de a koalíciós idők hamar véget értek, az Esti Budapestnél és a Szabad Népnél a Rákosi-korszakban szerzett tapasztalatok pedig az elhatározást érlelték meg benne, hogy pártlapoknál, ahol felülről szabják meg, mit kell írni (hazudni), nem fog dolgozni.

A 1956-os forradalom után a független délutáni lapként induló Esti Hírlapot Baló László főszerkesztő oldalán sikeres délutáni újsággá fejlesztette – 300 ezer példány! – majd amikor kiderült hogy az is pártlap lesz, az MTI-hez jelentkezett, ahol örömmel fogadták a több nyelven beszélő újságíró-szerkesztőt. 
Az első tudósítói posztból elsősorban az ország szépségére és az újságírói munka útjába gördített akadályokra emlékezik Polgár Dénes, Nasszer Egyiptomában mindenki csak azt mondhatta, amit előzőleg az elnök, ezért a tudósító igazából nem sokat tehetett hozzá a hivatalos megnyilatkozásokhoz – a poszt meg is szűnt két év után. Az igazi kihívás a washingtoni megbízatás. A külügyminisztérium sajtóközpontjában a tudósítóknak külön irodája volt, innen közvetlenül követhette a szerző az amerikai politika izgalmas éveit. Kiküldetésének idején történtek az első jelentős lépések, ahogy akkor mondták, a négerkérdés megoldására – hogy meddig vezetnek el, senki sem tudta: egy Barack Obamát még elképzelni sem lehetett. Erre az időszakra esett a kubai válság, és Kennedy elnök meggyilkolása is – a tudósító közelről látta, jelentette a történelmet. Sőt, a kubai válság idején „egy kicsit be is segített” a megszakadt diplomáciai szálak összekötésében.

„Amikor Hruscsov rakétákat helyezett el Kubában, amelyekkel el lehetett volna érni az amerikai szárazföldet, Kennedy elnök blokádot rendelt el atomfegyveres tengeralattjárókkal. Mindenki a háború kitörésétől tartott, a hivatalos nyilatkozatok hangneme egyre élesebb lett – de közben különböző nem hivatalos szinteken érintkezett, üzent egymásnak a két szuperhatalom. Mivel jó személyes kapcsolatban álltam az egyik amerikai hírügynökség washingtoni tudósítójával, aki Kennedy elnök barátja volt, ebben én is szerepet kaptam. Ez a tudósító a válság csúcspontján megszólított és megkérdezte, át tudnék-e adni a szovjet nagykövetnek egy bizonyos üzenetet. Természetesen azonnal elrohantam a diplomatához, elmondtam, amire felkértek, és aztán vittem a választ is. Persze nem én voltam az egyedüli postás, de elmondhatom, hogy jobban voltam informálva, mint a washingtoni nagykövetségünk” – mondja maliciózus mosollyal Polgár Dénes.

Drámai emléke a visszaemlékezések szerzőjének a Kennedy-gyilkosság – méghozzá kétszeresen. „Az amerikai televízió részletesen, percről percre tájékoztatott a fejleményekről, 24 órából 24 órán át. Életem legszenzációsabb jelentéseit továbbíthattam volna az MTI-nek és a magyar sajtónak – ehelyett utasítást kaptam, hogy három napig egy szót sem jelentsek a gyilkosságról, az erről szóló híreket otthon írták meg, szovjet jelentésekből. A szovjet vezetők ugyanis attól tartottak, hogy mivel a gyilkossággal vádolt Lee Harvey Oswald előzőleg a Szovjetunióban járt, a kommunistákra fogják fogni az egészet. Ezért visszafogták a tájékoztatást. A Népszabadság hathasábos címlapján másnap négy hasábot Gomulka lengyel vezető egyik beszéde töltötte be, és bármennyire hihetetlen ez a mai olvasónak, csak kéthasábos hírben közölték, hogy Kennedyt meggyilkolták.”

Pályafutásának a közvélemény számára legismertebb szakaszára, a televízióban eltöltött évekre Polgár Dénes ma is szívesen emlékezik. A tévével bonni tudósítóként ismerkedett meg, mert gyakran hívták meg német politikai vitaműsorokba. A HÉT vezetését azzal vállalta el, hogy szabadkezet kap munkatársainak kiválogatásához és nem szólnak bele felülről a szerkesztésbe. „Be akartam mutatni a vasfüggönyön túli világot, az ottani politikusokat, meg voltam győződve arról, hogy Kádár és más vezetők nem fogják rossznéven venni, ha olyan interjúk lesznek, amelyek a nyugati világot írják le. Egy ideig így is volt, megszületett egy újfajta televíziózás, és nagy népszerűségre tett szert. Hét év után azonban a pártban ismét a keményvonalasok kerekedtek felül, ezt a tévében is megéreztük, egyre több munkásriportot követeltek, hiába tiltakoztam. Amikor végül jeleztem, hogy ilyen körülmények között szeretnék visszamenni az MTI-hez, sokak számára, akik nem örültek nyugati stílusú műsoromnak, ez éppenséggel kapóra jött: nem is tartóztattak.”

Mérleget vonva azonban Polgár Dénes így összegez: ha volt is számtalan akadály, „a tabuk és tiltások ellenére is lehetett dolgozni, lehetett élményeket, tapasztalatokat szerezni, és bizonyos korlátok között meg is lehetett írni, mutatni azokat. S a tudósító tapasztalatai segítenek teljesebbé tenni a képet egy izgalmas és nehéz korszakról.”

A könyvet letéve az olvasó átérzi a frappáns cím másik értelmét is: követhette egy Polgár útját a világban – és egy igazi világpolgárt ismerhetett meg.
(Baracs Dénes, MTI-Panoráma, 2009. nov. 15.)


Alig több mint két hónappal élte túl Egy Polgár a nagyvilágban című könyvének tavaly őszi bemutatóját, s három hónap múlva töltötte volna be 97. életévét a legidősebb – Rózsa Ferenc- valamint Pulitzer-emlékdíjas, MÚOSZ Aranytollas magyar újságíró, Polgár Dénes. A Magyar Távirati Iroda kairói, washingtoni, bonni és brüsszeli tudósítójaként eltöltött évek hátteréről ír e kései könyvében, amiről annak idején magyar újságolvasó, tévénéző a „vasfüggönyön innen” nemigen értesülhetett. Amikor nem a nagyvilágban járt, a Magyar Televízió A Hét című műsorának főszerkesztőjeként a nagyvilágot mutatta meg a nézőknek. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetéssel is elismerték.

Így ír könyve előszavában: „Hogy miért írtam meg ezt a könyvet? Nos, sokan bíztattak az elmúlt években, hogy ne tartsam magamban az élményeimet és tapasztalataimat egy izgalmas és nagyon ellentmondásos korszak eseményeiről, amelyekről mindenki hallott vagy olvasott, s amelyeknek én szem- és fültanúja voltam. … vannak történetek, amelyeket senki nem tud majd helyettem elbeszélni. Így aztán külső és belső kényszerek vezettek el oda, hogy 96 évesen újból nekikezdjek a munkának és közreadjam a megemlékezéseknek ezt a füzérét.”

Az ’56 utáni „szomorú ország szomorú fővárosát” a kairói Gezira-szigeti átmeneti lakhelyre cserélő újságíró ötven évvel a történtek után osztja meg akkori meglepő élményeit az olvasóval: miért köszönt az újságárus „Heil Hitler!”-rel a magyar követség szőke beosztottjainak, vagy miért került Magyarországnak az általunk épített nílusi erőmű javítása 7000 helyett 70 000 fontba? A legizgalmasabb állomáshely azonban Washington volt. Az 1960-as, máig emlékezetes ENSZ-közgyűlés, ahol Hruscsov a cipőjével verte az asztalt, Castronak pedig „nem találtak” szállodaszobát. Tudósíthatott a kubai rakétaválságról, Kennedy elnöki beiktatásáról és a dallasi tragédiáról. Az (akkor még) Nyugat-Németország piciny fővárosában, Bonnban szinte nem volt vezető politikus, aki ne fogadta volna szívesen őt. Erre az időszakra esett egy, a magyar állam által kihagyott óriási lehetőség… Ki a NATO ura? – tudhatjuk meg tőle brüsszeli tudósítóként, még az EU-előd Közös Piac idején, és emlékezik egy nagy alma-üzlet meghiúsulására is.

„A forradalom után kialakult helyzetben jóformán elzárták Magyarország lakosságát a nyugati világban történt eseményektől” – emlékezik Polgár Dénes arra a hat évre, amikor az MTV A Hét műsorának főszerkesztője volt. Ennek ellenére kiharcolta, hogy a műsor munkatársai nyugati világ eseményeiről a helyszínről számolhassanak be. Vezető politikusok és világhírű művészek fogadták a kis szocialista ország újságíróját és stábját.

Nem hiányoznak a könyvből a magánéleti epizódok és a kollégáknak szóló, rendkívül hasznos tanácsok sem, így azután nem csak újságíróknak és a külpolitika iránt érdeklődő olvasóknak nyújt érdekes olvasmányt, hanem azoknak a mai fiataloknak is, akiknek már történelem a „hidegháború” és a sajtócenzúra. Az MTI Örökös Tudósítója még megérhette, amit washingtoni tudósítóként elképzelni sem merészelt: Barack Obamát választották az Egyesült Államok elnökévé.

Hegedűs Eszter



(Megjelent a Könyvhét c. lapban 2009. márciusban.)

FacebookTwitterGoogle Bookmarks