Egy csibész naplója

„Az Ige Törvénye így szól: Egy ateista is lehet olyan erőszakos, mint egy hittérítő. Ha támadóm hitt Istenben, akkor most meggyőzött arról, hogy nekem is hinnem kell. Ha meg ateista volt, akkor rávilágított a lényegre: nincs az az Isten, aki kimenekít innét.”
A csibész sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy erős ököl szorítja falhoz, közben saját ironikus humora tompítja fájdalmát. Itt is, mint minden krimiben, senki sem az, aminek látszik, és sosem az a fordulat következik, amelyre hátradőlve lehetne számítani flegma lapozás után.

Mindennek az oka, az origója a gyönyörű nő. A történelem során is sok háború indult már megrebegetett szempillák, hajzuhatagok, keblek és lábak esztétikus összhatása miatt. Most akábítószer ellenes harcba sodorják a főhőst és barátait az emlegetett idomok. A kegyetlen maffia keze több országhatáron túlra elér. Aki egyszer behatol a gengszterek felségterületére, annak a fenyegetettség lesz útitársa. Meg a barátok… De mennyire tart ki a barátság ha a kamion hátuljában az ország eddigi történelmének legnagyobb zsákmánya bújik meg, harminc kiló hófehér boldogság?

És lehet-e szigorúan csak az egyik oldalon állni, követni a relatív jót vagy rosszat? Milyen áldozatokkal jár a túlélés, milyen veszteségekkel egy hiba? Eltűnnek-e valaha az álmatlan éjszakák kísértetei?

A csibész mindenre választ kap, árát pedig döntésein keresztül fizeti. Az Egy csibész naplójában a köztünk élő maffiózók és keményzsaruk jelennek meg. A Nemzeti Nyomozó Iroda egy nagy nemzetközi droghálózat elleni sötét hadműveletének leírása, a csibész története olyan hitelesnek tetszik, hogy akár még igaz is lehetne, talán túlságosan megfogható is, hiszen itt kezdődik nem messze a Nagykörúton.

Az író vitriolos mégis szellemes fordulatai a szervezett bűnözés csapdákkal teli világáról innen jönnek, a terézvárosi flaszterről, és sétálnak be illusztris vagányai egy szédült kamionon át, egyenesen az izgalmas krimi lapjaira.

FacebookTwitterGoogle Bookmarks