„Kicsit régi, nem jutott időm a bővítésre” – szabadkozott a mester. „Sebaj, majd kimagyarázom” – legyintettem, hiszen kimagyarázásban meg én váltam mesterré az évek folyamán.

Bár az Ünnepi Könyvhét hétvégéjén szétvert minket az eső, a nyár további része szárazon telt (az időjárásra gondolok), így a promó könyvek Csomolungmája csak tornyosult. De azután sorra került Bokor Pál Oscar-díjas (mármint Oscar-díjról íródott, hiszen könyv nem kap ilyen díjat) munkája.  Ha már sorra került, hamar be is faltam – szellemesen sziporkázó mondatait gyorsan emésztette elmém. A lustaság jó tanácsadó, vagyis jónak tetsző tanácsokat ad, ez esetben azt súgta, hogyha már késés, legyen kövér: várjak kritikámmal valami aktualitásig. És most elfogyott a mentség: március 2.-án Oscar átadás a tengeren túl!

Már a könyv olvasása alatt rájöttem: itt nincs mit kimagyarázni! Ez a könyv nem a Titanicról, még csak nem is a Gyűrűk uráról szól, ezért érdektelen, hogy nem szerepelnek benne az ezeknél újabb aktualitások. Bokor Pál munkája a miről, a hogyanról, és a mit jelentről szól. Mi az Oscar-díj, hogyan született a húszas években, hogyan születik meg évről-évre újra, és mit jelent nekünk, magyaroknak?

A legfurcsább, hogy – nagy királyunk után szabadon – Oscar-díj márpedig nincs! Szegénynek a becsületes neve: Academy Award (Akadémiai díj), mivel az Amerikai Filmművészeti Akadémia nyújtja át a szerencséseknek. Csupán egy titkárnőt emlékeztetett a fura kis három kilós szobrocska Oscar nevű, texasi nagybácsijára. Az Akadémia mindent megtett, hogy a Ewingok földije ne legyen (legalábbis ilyen módon) halhatatlan, de végül feladta a kilátástalan küzdelmet.

Akár „levélnehezéknek” is nevezhetnénk a világot ma már őrületbe alázó figurát – első átadásán a nyertes erre tartotta érdemesnek. Hogy ki volt ez a szellemes ember, kiderül a könyvből, de annyit elárulhatunk: nem Nostradamusnak hívták.

  Az imént szerencsés nyerteseket emlegettünk: nos, a jeles újságíró gyűjtéséből bizony kiderül, min múlik sokszor az arannyal futtatott Oscar bácsi aktuális lakhelye. Orson Welles Aranypolgárjának alaptörténetét – tehetségtelen hölgyikét dúsgazdag szerelme a világhírnévig támogat – némely hollywoodi pár ingének tekintette, s magára vette. Ma már tudjuk: semmifajta célzatosság nem volt a forgatókönyvben, de akkoriban egyszerűen nem illett beszavazni a „bántó” alkotást.

 Az viszont cseppet sem bántó, legalábbis számunkra, hogy nélkülünk, magyarok nélkül a hollywoodi film sem lett volna olyan, amilyen ma! Pedig A siker neve Oscar szerzője elég szigorú kritériumokat támaszt azzal kapcsolatban, hogy kit tekinthetünk „filmmagyarnak”. George Cukor rendezőt például nem (pedig mi szeretünk ám mindenkit honfitársként emlegetni, akit csak lehet), de nélküle, és a rostán hasonló módon fennakadtak nélkül is a magyar Oscar-birtokosok névsora meglepően hosszú!

Persze, még sok-sok érdekesség, rekord, feledhetetlen pillanat található a könyvben. Mindez hiteles tolmácsolásban, hiszen Bokor úr nem csak – újságírói munkája végett – kint élt az Államokban, a legnagyobb filmes díjátadó gálán is néhányszor tiszteletét tette. Tehát nem interneten és könyvtárban gyűjtött anyagot, hanem valóban beleszagolt ebbe a miliőbe. Mondatai szépirodalmi szinten kimunkáltak, talán néha túlságosan is (bár lehet, hogy ezt tudat alatt saját pongyolaságom okán írom).

Nézzük tehát – az időeltolódás miatt – március 3.-án, reggel nyolckor (ha főnökünk engedi) a díjátadót – majd olvassuk el A siker neve Oscar című könyvet, hogy megtudjuk: voltaképpen mi az amit láttunk!

A cikk innen: http://www.hokum.hu/2014/03/konyv-egy-nem-letezodijrol-bokor-pal-a-siker-neve-oscar/

FacebookTwitterGoogle Bookmarks