Keleti Blanka ettől kezdve egy kávézó pultjában ácsorog, a pult túloldalán pedig Nemes Ádám áll pimasz mosollyal az arcán, aki az ex-szerelem, volt szomszéd és jelenlegi főnök egy személyben. Mindenhol ott van, ahol nem kéne, és mindenről határozott véleményt mond, holott erre senki sem kérte. Ezekről a dolgokról Blankának lenne mit mesélnie, akárcsak arról, hogy milyen felrúgni egy életet és elköltözni egy idegen városba, miután megszakítunk minden kapcsolatot az éppen széthullóban lévő, korábban tökéletesnek tűnő családunkkal.

Ez a történet életre szóló lecke Blanka számára, a tétje pedig nagyobb, mint gondolná. A kérdés persze egyértelmű: vajon sikerül-e neki elérni azt, amire vágyott? A válasz sajnos határozott nem.
A happy end mégsem marad el. Csak sokszor magunk sem tudjuk, hogy mi is az, amire vágyunk. Az élet ugyanis szeszélyesebb tud lenni még Blankánál is, így arra is képes, hogy egyetlen leheletével elfújjon mindent, amiben hiszünk, és mindent, amiről azt gondoljuk, hogy fontos, vagy számít. Majd ahogyan a régi képek eltűnnek a szemünk elől, úgy válik láthatóvá az, ami eddig takarásban volt.

FacebookTwitterGoogle Bookmarks