Bár a volt kábítószer-maffiózó vezeklési szándéka nem tagadható, a Narkománia nem az igazságszolgáltatás mennyekbe emelését szolgálja, csakis a teljes valóság felmutatását mindennapi életünk egy olyan oldaláról, amelyet csak azok ismernek, akik benne vannak, de legtöbbször azok sem. A hollandiai-szerb drogmaffia egykori biztonsági főnöke így ír a könyv bevezetőjében:

„Maholnap 40 éves leszek, életem több mint felét a kábítószerek világában töltöttem el. Voltam fogyasztó és voltam kereskedő. Most 9 éves fegyházban letöltendő szabadságvesztésemet töltöm 5. éve. Három kiskorú gyermek édesapja vagyok, tehát szülő is. Ezeket csak azért írom le magamról, hogy az olvasó jobban megérthesse, amit mondani kívánok, és azt hiszem, ennek csak akkor van értelme, ha azok a személyek, akikhez szólni kívánok, hitelesnek tudnak elfogadni, mert ezáltal válhat mondanivalóm is csak hitelessé. Legfőképpen a szülőkhöz szeretnék szólni és nekik segíteni, hogy minél jobban megismerjék ezt a világot, hogy ezáltal is tisztábban lássanak e mindenkire veszélyes járvány leküzdésében, de mindenekelőtt megelőzésében. Mert egy dologgal minden szülőnek tisztában kell lennie: ha gyermeke drogozni kezd, az nagy részben a családban uralkodó légkörnek köszönhető, és csak ezután lehet keresni és ráfogni más egyéb körülményekre, mint pl.: baráti társaság, szerelmi csalódás, igazságszolgáltatás tehetetlensége stb., vagy a kábítószer kereskedőkre. Egyértelmű, hogy a felsoroltak közül valamennyien felelősek, de egy sem annyira, mint a szülő!”